Egy viszonylag békés nap: Melk-Krems

Egy viszonylag békés nap: Melk-Krems

Már megismerem a hajó hangjait. A kabinunk egész közel lehet a gépházhoz, hallani a motort, illetve a motor hangjának változásait. Nem tudom leírni, de hirtelen nyög, brummog, nyekereg, na akkor érünk zsiliphez. Némelyik egészen szűk, külön tudomány lehet ezt a hatalmas testet szépen beilleszteni a szűk járatba, hogy aztán ott megvárja, amíg beeresztik, vagy leengedik a vizet. Volt, hogy néha taszajtott rajtunk az oldalfal. Nem nagyot, ki nem estem még az ágyamból.

A reggeli túra indítása nem ment zökkenők nélkül. Vagy kétszáz métert kell sétálni a buszokig. Találkozó negyed kilenckor, buszok indulnak félkor. Moncsi elindult a néppel, én gondoltam, megvárom a végét, vannak akik lassabban haladnak, bottal vagy járóeszközzel közlekednek.

Már az eleje szinte a parkolónál járt, amikor kitotyogott két néni. Nagy fújtatva megállapították, hogy ők képtelenek két kilométert(!) gyalogolni, hát mi ezt miért nem mondtuk nekik? Most operálták a térdét.  Fel is adták, de persze morogtak rendesen. Na most ha én tudom, hogy nehezen járok, akkor feltehetőleg nem  utolsóként jelenek meg, ráadásul 5 perccel a kiírt időpont után!

Most délután aztán orvost is kellett a nénihez hívni, egyelőre nem tudni, miért.

Van egy másik kínos eset is. Szintén testvérpár, nagyon idősek. Az egyik néni első este belejtett pizsamában és mezítláb az étterembe, ma reggelre meg bepisilt éjjel, nedves lett a matrac, nem is kicsit. Érdekes volt megfigyelni, hogyan kezeli le Franzi, a hotel manager-lány a problémát. Ugyanakkor rettenetesen átéreztem szegény testvér kínját, szabadkozott nagyon. Kínos.

Tovább csináltuk a papírgyárat, elszámolást, infó átadást. Jövő héten már egyedül leszek!!!

Bécsben most nagyon kényelmesen parkolunk, egész közel tudnak jönni a buszok, sőt, mi vagyunk közvetlenül a parton, mellénk még kikötött másik két hajó. Most ők mászkálnak át rajtunk, de legalább nem olyan bonyolult a dolog, mint Passauban az ukrán hajóval.

Este a két öreg néni esete tovább gyűrűzött. A gyengébbik megpróbált kitotyogni a kabinb ól, és felmenni a harmadik fedélzetre, ahol az étterem van. A szemem láttára csuklott össze a lépcső előtt. Az egész folyosó bűzlik, már nemcsak pisi jön belőle…

Döntés született: le kell szállniuk. Minél tovább jönnek velünk, annál messzebre kerülnek otthonról és bonyolultabb a szállítás. Szerencsére ADAC-biztosításuk volt, amiben van hazaszálítás is, viszont csak reggel tudnak értük jönni, mi pedig már este indulunk tovább.

Megoldás született, a bécsi kórház befogadja őket egy éjszakára, reggel pedig hazaszállítják mindkettejüket. Huh, nagy tehertől szabadultunk meg, és a nénik is belátták, hogy ennek így kellett lennie.