Bécsi kalandok

Na, hogy ne teljen el nap bonyodalom nélkül, megvolt a mai is.

Egy olyan új idegenvezetőnő jött ma nyolcadiknak, magyar származású, de valahogy olyan bizonytalannak tűnt, meg kevéssé bizalomgerjesztő. Azt azért álmomban nem gondoltam volna, hogy így meg fogja keverni a dolgokat!

Békésen molyoltam a kis listáimmal délutánra, amikor hívtak a recepcióról, hogy kétségbeesett vendégek állnak a Hundertwasser-háznál, a busz meg sehol. Rohanok föl, buszsofőrt felhívni, visszairányítani a vendégekért. Huh, azt hittem, megoldottuk a problémát. Haha! Nemúgya!

Ebéd után indítanánk a délutáni túrát, amikor egy-két vendég körüláll és el kezd panaszkodni:

a kedves, egyébként nagyon igyekvő idegenvezető még meg akarta mutatni ezt is meg azt is, a vendégek szóltak, hogy nekik negyed egykor találkozójuk van a busszal, de nem, ő nyugtatgatta őket, hogy belefér, odaérnek.

Hát nem értek oda, a busz nem álldogálhat a Schwedenplatzon, aki nincs ott időben, arról feltételezik, hogy délután is a városban marad. Ez mondjuk ritkán fordul elő, de olyankor lejelentkeznek.

Szorgos kollégina elterelgette kis csapatát a metróhoz, mind a huszat!!!! és visszajöttek metróvel, ami egyébként nem túl bonyolult dolog. De hogy miért nem vettek jegyet, és lógtak? Az nem derült ki, de a vendégek nagyon szemrehányóan mesélték a dolgot.

Nos, ez is egy olyan dolog, amiről én tehetek a legkevésbé, mégis az fog lejönni, hogy „schlechte Organisation” azaz rossz szervezés.

Viszont meglátogattam gyorsan azt az irodát a Mariahilferen, ahol Alexandra dolgozik, ez az a lány, akivel tavasszal együtt csináltunk egy svájci incentivet, nemrég pedig egy svédes kollegát keresett és segítettem neki. Nagyon kedvesen fogadtak, a főnöknője is, tudunk majd együtt dolgozni.

Aztán volt még egy kis időm, körülnéztem néhány boltban, gondosan elkerülve a nagy könyvesboltot, mert azért annyi nem volt! 

Két megfigyelés:

1. Ez a szörnyű árubőség engem őszintén szólva idegesít. Egy áruházon belül is óriási, de ahogy végigmész a Mariahilferen, szédítő! És az emberek vásárolnak, mint az eszementek, ruhát, cipőt, parfümöt, minden nyavalyát!
2. Bécsben amit legkevésbé látsz manapság, vagy inkább hallasz, az az osztrák! Minden féle színű, márkájú, nyelvű embertömegek hömpölyögnek össze-vissza, elég vicces, amikor nagyon sötétbőrű lányka abszolút „bécsiül” beszélget a szintén máshonnan való barátjával a metrón. Vagy karattyolnak a saját nyelvükön. Azért meglátszik a városon a nagy multikulti, nagyon sok helyen irtó nagy a szemét!

Este megint beestem ágyikóba, nincs erőm még bulizni, pedig a korai indulás miatt tíz körül már Pozsonyban voltam, és szerveződött valami kocsmalátogatás. Nélkülem.