Második nap, meg még az első is egy kicsit

A három órai bevonulásunk után megkaptuk a kabinunkat, amit pillanatok alatt birtokba is vettünk. Ez a mindenkori programvezető hajléka, Moncsi még júniusról hagyott is benne cuccokat.

Nagy szerencse, hogy egyazon méretünk van, bár így első ránézésre senki nem gondolná, de a rózsaszín blúz meg a naci is pont jó rám. Fél négykor már így puccba vágva vártuk a buszokat.

Az én feladatom most figyelni mi történik.

Begördült a négy emeletes busz, eligazítás, csomagkipakolás, kiömlenek a vendégek és elfoglalják szobáikat. Hosszú út áll mögöttük, Prágából jönnek. Kapnak egy kávét sütivel, aztán még egy városnézés vár rájuk.  

Három  nagy dupla busz követi a hajót minden állomásra, azokkal megy az összes kirándulás. 

Izgatottan néztem körül a hajón, olyan érzés volt, mintha új munkahelyre érkeztem volna. Új emberek, szokások, előírások, egy vadonat új szervezet. Főleg a neveket és a poziciókat kell megjegyeznem.

A szobánk pici, de kényelmes, ha kinézek, az orrom magasságában hullámzik a Duna. Ennek folyományaként persze ablakot nem lehet nyitni, de nagyon érdekes a perspektíva. Van fürdőszoba is, két ember mondjuk nem fér el benne egyszerre, de nagyon praktikus. És még a vécé is rendesen működik, eszembe jutott Egyiptom, ahol a hajó vécéje nagyon furcsa szabályok szerint dolgozott. Na ez európai szabvány itt.

Van tévénk is, meg légkondi, ami a kánikulában elengedhetetlen, igaz, meg is fáztam irtózatosan. Tiszta takony lettem tőle.

A hajó úgy működik, mint egy úszó szálloda, van recepció, takarítás, wellness-részleg, társalgó. Az egyetlen dolog, ami egy rendes szállodában nincs, az a Landgangskarte, magyarul a szárazföldi kilépő kártya. Ha kiteszed a lábad, el kell kérni a recepciótól, ha visszajössz, le kell adni. Logikus, így ellenőrzik, hogy mindenki visszaért-e a hajóra. Akkor még mindig lehet keresgélni, hogy  visszajött, csak elfelejtette leadni, vagy tényleg eltévedt. Bizonyos idő elteltével  aztán elindul a hajó.

A kaja sajnos nagyon jó! Ráadásul napi négyszer lehet az étterembe vándorolni és mi szem-szájnak ingere… Elhatároztam, hogy most aztán szigorúan betartom a paleo-diétát, ami itt tulajdonképpen nagyon is könnyen megy.  A kenyereknek eddig a közelébe se mentem, na jó, egy picit azért elhajlottam, mert a sütikből kénytelen voltam kóstolni.  Reggelire viszont csak gyümölcsöt és utána kávét tettem magamba, a másik két étkezést is gyümölccsel kezdem: van mindig ananász, zöld, meg görögdinnye és nari vagy grapefruit. Aztán valami husi salátával és víz. Nem tudom, a bélbacijaim igazából most örülnek, vagy riadó van, de őszintén szólva sűrűn látogatom a mellékhelyiséget. Viszont a rendszeres  (túl rendszeres) kaja ellenére nem híztam még.

Van fitness-részleg is, tegnap kipróbáltuk a szaunát, ami a dáthámnak kifejezetten jót tett. Na és a kínzógépek, (még soha életemben nem próbáltam egyiket sem), talán egyszer ráveszem magam erre is.