Ma reggel már Melkben ébredtünk. Nagyon jól alszom, igaz,
minden este tízkor már hulla vagyok. Viszont reggel hatkor magamtól ébredek,
még a vekker előtt.
Ma hömpölygő köd fogadott, a víz fölött meg kis gőzpamacsok
játszottak. Itt az ősz, nincs kétség!
Erre bizonyíték a
reggeli 12 fok is, most már rendesen fel kellett öltözni, amikor kimentünk a
buszokhoz. Most már jobb, süt a napocska, talán még a felső deckre is ki lehet
majd ülni.
Persze nem nekem! Jól
éreztem, hogy valami nem stimmel, nagyon régen nem kaptam friss listát, éreztem
én, hogy kavarodás lesz. Volt is!
A kirándulásokra név és kabinszám szerint buszonként
készítem a listát. Mostanra nagyon hatékonyan meg tudom csinálni. Csakhogy, ha
emberek nem abban a buszban ülnek, ahol a két héttel ezelőtti lista szerint
kéne nekik, akkor ugye káosz van! Na ezért értékelnek engem le! Pedig megint
nem az én hibám volt.
Már telefonáltam, talán meg is jött a jó lista, meg talán a
következő csopi is, csak most itt a hegyek között a Duna közepén nincs net.
Na, megyek, mert Kremsben, amikor kikötünk, barack
pálinkával várom őket. Nem Kecskeméti, hanem wachaui, persze. Elő kell
készülnöm kétszáz pohár, kitöltögetni, aztán kedveskedni, jó pofizni.
Ezek után, hogy ennyi minden törődést, ajándékot kapnak,
mégis alulértékelnek… Most kezdem érteni a tanárokat, akik előbb-utóbb el
kezdik utálni a gyerekeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése