2011. szeptember 22., csütörtök

Egy esős bécsi nap


Ma minden olyan álmosan kellemes volt, minden ment a maga útján, senki nem tévedt el, maradt le, kavarodott össze.

Mi is sétáltunk egyet a Grabenen, ittunk egy Aperolt, meg egy barackos sütit, aztán visszamentünk a csoporttal a Schwedenplatzról.

Délután még behatoltunk a hajó gyomrába. Meg szerettem volna nézni a motort.

Kissé romantikusan olyannak képzeltem, mint a régi gőzösök gépházát. Hát ez minden, csak nem romantikus! Praktikus, racionális, funkcionális. És minden nagyon szűk. Böhmi egy vékony, pici ember, olyan igazi mekkmester, ő azonban mindenhez ért és a klímától a lefolyókig, a motortól az elektronikus kütyükig mindent megjavít. És imádja, amit csinál.
Bocsássatok meg, ha az összes technikai adatot nem tudom idézni, sőt, semennyit, mert amit hallottam a nagy zajtól odalent, azt sem tudtam megjegyezni. A nagy motor 2200 lóerő (ezt is csak a ló miatt).
De lenyűgöző mindenesetre.

Este Dénes már haza is utazott, tényleg csak belekóstolt a hajózásba, de nagyon tetszett neki.

Kár, hogy ilyen röviden tudott csak maradni, a szebb részek Bécs után jönnek, a Wachau, meg Passau előtt a nagy kanyar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése