Az első éjszaka a hullámok tetején- Pozsony (nekik Bratislava)

Az első éjszaka nyugodt és békés volt, bár a furcsa zajokat meg kell szokni, néha nyöszörög, brummog a hatalmas alkotmány, mintha egy óriás gyomra korogna.

Végre láttam a híres Gabcikovó-lépcsőt. Szerintem borzasztó, egy ember-alkotta szörnyeteg, az a két hatalmas betonfal… Viszont  nagyon érdekes a zsilip. Két uszály már bent állt, amikor mi méltóságteljesen beúsztunk, de rendesen kihasználják a kapacitást, mert még befért két másik uszály, meg a szárnyashajó is. Aztán becsukódott a zsilipkapu és emelkedni kezdett a víz és vele mi is. A két betonfalban velünk együtt emelkedett a kikötőbuci (nem tudom a szakszót), amihez rögzítik a hajókat. A zsilip után majdnem egész Pozsonyig (azért sem Bratislava!) egy betonteknőben úsztunk, csak a templomok tornyát lehet látni az út menti falukból.

Szóval  délután értünk Pozsonyba.

Már régen kíváncsi voltam egy pozsonyi  városnézésre, amit echte ottani kollégák tartanak. Na most ez a vágyam is valóra vált.  Mint kiderült egy mama és a fia voltak giude-jaink, akikkel sétáltunk. Két dolog, amit megfigyeltem:

1. Csak és kizárólag Bratislavának említik a várost, és hogy ezer évig magyar uralom alatt éltek!!! Meg hogy koronázó város volt 300 éven át, ami igaz is, de valahogy mintha inkább csak a Habsburg uralmat emlegették volna. Lehet, hogy csak mi tudjuk rosszul…???
2. A másik dolog, hogy mindketten valam i nagyon furcsa humorral és színjátékkal adták elő az egészet, nekem egy kicsit erőltetettnek tűnt, de a vendégeknek láthatóan tetszett. Még most is emlegették a mamát.

Pozsony egyébként, a belvárosi része legalábbis tényleg szép, rendben van, teli van kávézókkal és mindben élet is van.  Este még mi is kimentünk egy sörre

A vacsi ma frenetikus volt. Steak-este volt, isteni ribsteak volt barbecue-szósszal, sült zöldségekkel, sajnos kétszer is fordultunk!