Egy rém kaotikus nap-Pozsony 09.11.

Egy rém kaotikus nap-Pozsony 09.11.

Mindig kiderül, hogy amit valahol egy íróasztalnál kitalálnak, az a való élettel sesogy sem találja meg a párhuzamot.

Még mindig szenvedünk ettől a hajókiemelés miatti zárlattól, ami összekavarja a jól bejáratott ügymenetet, de szerintem semmi gond lenne, ha valahol egy iroda ügybuzgó munkásai nem tudnák a tutit, és káoszt okoznak! 

Kitalálták, hogy Pozsonyban álljon a hajó egy órát, az alatt zavarjuk le a városnézést, ami amúgy két és fél óra, aki akar szálljon vissza a hajóra, aki nem, azt a buszok felviszik Hainburgig, ott kiköt a hajó és beszállnak. De aki látott már kétszáz embert buszba szállni, meg onnan ki, súlyosbítva egy tolókocsival, két térdoperációval, néhány bottal, az el tudja képzelni, hogy zajlott a mai nap.

 Pozsony pedig, legalább is a belvárosa csak gyalogosan bejárható, de egy óra múlva már a hajónak indulni a kellett. 

Semmi nem úgy volt, ahogy kitaláltam: egy csapat vágtatva érkezett a hajóhoz, mikor a bejáró pallót már felszedték, úgy kellett beemelnünk néhány vendéget. És akkor nem tudtuk, mennyien maradtak a parton, megértették-e,- a négyszeri elmondás után is-, mikor és honnan mennek a buszok, elérik-e a hajót és így tovább.  

Egy néni jelentkezett, hogy a buszban felejtette az ülőpárnáját, ami nélkül nem tud ülni. Vagyis várhatóan állva vacsorázik, ha nem kapja vissza! Telefon a busznak.

Telefonál a busz. Kábé hány embernek kellene ott lennie? Sacc per kábé 80. Vagy ki tudja?

Amikor 74-en voltak, sőt, még a kerekesszék is befutott, elindultak a várba, aztán Hainburg felé.

Igazán bizonyosak csak akkor lehettünk azonban, amikor az összes kártyát leadták.

És megcsináltuk!!!!

Most nézem a Dunát, itt nagyon szűk, teli van zúgókkal, szinte vadvíz, habos a teteje. Körös-körül erdő, itt is ártéri erdők vannak végig, szigorú védelem alatt. Erről az oldaláról nem láttam még. Máskor itt éjszaka jövünk, a bicikli út meg az erdő mögött megy. Nagyon szép, és pont jó a zaklatott idegeimnek.

Ma csak egy szülinaposunk van. Ilyenkor külön kreatív ágyazást készítenek a kabinban, teli rózsaszirmokkal, üdvözlő kártya a hajótól, bor tőlünk kártyával. Eddig mindenki nagyon meghatva jött utána megköszönni! Valamelyik nap majd lefényképezek egy ilyen szép dekorációt. 

A lányok tényleg nagyon ügyesek, a hülye kérdőívekben nagyon sokszor dicsérik őket. Nem könnyű meló, Kati, a housekeeping vezetője szerint sok más területről érkező diplomás dolgozik közöttük, persze az összes elképzelhető ostblock-országból.

Most megyek, ma búcsúzik Falk, csak ilyen rövid időre ugrott be, holnap érkezik az új-régi hotel manager, Jörg. Együtt vacsorázunk Böhmivel is, nagyon aranyos, ő a műszaki tiszt, aki segít vacakolni a laptopommal is. Az előbb felinstallálta az osztrák netet, mire lejöttem, most megint nem megy. Na, holnap új kísérlet.

Vacsi után még egyszer felmentem a felső fedélzetre. Ilyen csodás éjszakát! Fölöttünk ragyogott a telihold, ezüsttel vonta be az erdőt, a folyót, sőt,ezüst hidat is láttam! Langyos meleg volt éjszaka, mintha csak augusztus lenne. A Duna meg selymesen, lágyan hömpölyög, fodrozódik a tovasikló hajótest mellett.... Tiszta giccs lenne, ha nem tényleg ilyen lenne!