Három a folyó- Passau

Három a folyó- Passau

A mai napunk nagyon súlyos volt.

Reggelre értünk föl, korán is kellett kelnünk, mert nyolc harminckor már indítanunk kellett a városnéző túrát. De előbb kétszáz embert beterelni a buszokba, a parkolóban kiszállítani, hogy aztán mehessenek sétálni. Ez eddig nem is volna bonyolult, de megváltoztatták valamilyen számunkra ismeretlen okból a buszok jelölését, így aztán minden a feje tetejére állt! Némi szervezésbe és sok időbe telt, míg mindenki  és minden a helyére került. A buszok aztán visszamentek a hajóhoz, egyenként bepakolták az összes bőröndöt, motyót buszok, útírányok, sőt a kiszállás sorrendje szerint is. Nem semmi logisztika! Hogy jól működött-e a dolog, az majd csak a legvégén derül ki, amikor kiszállnak a célállomáson. De mi azt már nem éljük meg, szerencsére.

Mi ketten Moncsival berobogtunk a városba, egy nagy bevásárló központba, ahol egyszerre mindent el tudtunk intézni, úgy is mint nyomtatóba patron, számlatömb, telefon feltöltés, egy új telefon vásárlása, magunkra szinte nem is maradt idő. Így aztán nem is költöttünk magunkra pénzt.

Fél kettőre már jött is az első busz, aztán rögtön utána a többi három. Eligazítás, utána rögtön indultak is sétálni a helyi idvezekkel. Akikkel egyébként röviden tudtam beszélgetni, náluk, bár  ők is mind szabadúszók, de csak a turizmus iroda, vagy mi osztja be őket, az utazási irodák nem közvetlenül keresik őket,  mint nálunk. Azt is elmesélte a Franciska, hogy akivel egyszer-kétszer nincsenek megelégedve, az többet nem kap munkát. Egyszer ha lesz időm, megpróbálok vele elmenni a passaui városnézésre. Megígérte, hogy megmutatja Gizella királyné sírját.

Visszarobogtunk a hajóra, ahol épp kitörni készült a káosz. Amikor reggel kikötöttünk, még mi álltunk a part mellett, de közben mellénk állt egy ukrán hajó, és valami miatt meg kellett cserélni a helyeket, így a mi hajónk egész kalandos úton lett csak elérhető. Fel kellett menni az ukrán hajó felső fedélzetére, ott átkelni egy hídon a miénkre, majd onnan lehetett lemenni az alsóbb emeletekre. Ez eddig nem is gond, de ugyanezen az úton kellett felhozni kétszáz ember cuccát, nesszeszereket, hátizsákokat, összekötözött szatyrokat, épp csak élőállatot nem hoztak magukkal. Aztán, mikor mindez bekerült a hajó belsejébe, utána szét kellett hordani a szobákba, három emeleten!

A hajó teljes személyzete, meg persze mi is beszálltunk a mókába, csatárláncban adogattuk lefelé a bőröndöket, meg szaladgáltunk a szobákhoz. Kár, hogy nem tudtam róla fényképet készíteni!

Alig került be az utolsó cumó az utolsó kabinba, már jöttek is a vendégek, mindenki pattant a helyére: a pincérek az étterembe, a stewardok (takarítók) a folyosókra, hogy irányítsák az utasokat. 

Nagyon érdekes a hajó biztonsági előadás. ezen mindenkinek kötelező részt venni, bemutatnak egy filmet, Erik a Guest Relation Manager, aki mindig tájékoztat mindenről, -ő a hajó hangja-, még vetített képes előadást is tart. Ezek fontos dolgok, gondoljunk csak a Titanicra! Mondjuk itt azért olyan nagy baj nem történhet, ha az ember időben felmegy a felső deckre, legalább a feje akkor is a víz fölött marad, ha a hajó elsüllyed. Legalábbis ezzel biztatom magam Passau után a Duna csodaszép, kanyarog, nem túl széles, pedig itt már betorkollott az Inn és az Ilz is, minden nagyon zöld és takaros. Van egy óriási kanyarulat is, majdnem visszafordul. Már átjöttünk az első zsilipen is, hát persze, ezért lehet itt végigvezetni a bicikliutat közvetlenül a parton, mindkét oldalon. Néztem is több helyen, akkora forgalom van, hogy csuda!