08.28 Wachau-a mesés osztrák Dunakanyar

08.28  Wachau-a mesés osztrák Dunakanyar

És csodás reggelre ébredtünk! Elmúlt a hőség, de ragyogó napsütéses időnk lett. Kikísértük a népet a buszokhoz, menetrendszerűen érkeztek a helyi idegenvezetők és indultak a Krems-Melk túrára. Most nem mentem velük, majd ha Móni már nem lesz velem, ráérek megnézni.

Kicsit foglalkoztunk a papírmunkával, elszámolásokkal, beszámolókkal. ez még kicsit misztikus nekem, de belejövünk.

A táj egyre szebb, ez a Wachau a mi Dunakanyarunk csak sokkal hosszabb és sokkal romantikusabb. Sajnos. Teli várakkal, teraszos szőlőműveléssel, rettentő büszkék a sárgabarackjukra (köztünk szólva nem hiszem, hogy jobb lenne, mint a  mi kecskeméti barackunk, csak jobb a marketingje).

A Duna egyre keskenyebb, vadabb és zabolátlanabb, mindkét oldalon fut a bicikliút, ami Európa egyik legszebb és legjobban kiépített bicikliútja, talán Hollandiát kivéve. És zsilip zsilip hátán, már kezdem megszokni.

A délutánt a hajón töltöttük, a személyzet adott koktélpartit a hátsó decken,  aminek  nagy sikere volt.  este pedig már búcsú est volt, elbúcsúztak egy só (show) keretében. Meg már fel kell készülni a holnapi, passaui kiszállásra. Na, ez sem lesz egyszerű dolog, főként, hogy más buszok is jönnek holnap. Meglátjuk.

Néztem ma a kikötést, lenyűgöző, hogy tudják ezt a hatalmas tehetetlen testet ilyen finomat irányítani, be a zsilipbe, a kikötőhöz. Még majd meg akarom ismerni a kapitány munkáját is, meg a gépeit, amit az irányításhoz használ. Volt szakasz a Dunán ma, ahol nem nagyon tudna a hajó megfordulni, sőt, egy sziget körül két irányú forgalom van, mint Pesten a Margitsziget körül. Megbeszéltem Jánossal, a magyar kapitánnyal, hogy valamelyik nap, amikor nyugisabb lesz felmegyek hozzá és figyelem a munkáját.

Vacsi, korai ágyba bújás.

Reggel Passau és kapjuk az új csapatot. A mostani népek nagyon kedvesek voltak, már épp kezdtek szétválni az arcok. Az egyik bácsi odahajolt a vacsinál, hogy milyen szépek ezek a magyar lányok!!!