2012-03-30 A konyha világa


Tegnap bepillanthattam a konyha rejtelmeibe. Mi ugye azért vagyunk itt, hogy ellenőrizzük, hogy a kedves vendég mindenből a legjobbat kapja, gyomorrontásból meg a lehető legkevesebbet!
Itt a szállodában félpanzió van, némely napokon all inkluzív, ami azt jelenti (gyk), hogy azt eszik és eszik egész nap, ami belefér! Amikor kiránduláson vesznek részt, akkor helyi éttermekbe terelik be őket, igazán ennek az ellenőrzésnek ott van komoly értelme.

Ezeket a nagy szállodákat már úgy tervezték és építették, hogy az európai normáknak megfeleljenek, sőt!
Gülsen, egy nagyon helyes lány a török partner iroda vevőszolgálatosa (vagy hogy is híjják ezt magyarul?), meg egy orvos volt a kis teamünk. 


Először a saját szállodámat néztük meg. Ehhez először is beöltöztünk mindenféle védőöltözetbe, fehér köpeny, cipőre fürdősapka, hajunk behálózva. Még egy fertőtlenítőszerrel átitatott szőnyegen is át kell kelni, ha a konyhába akarsz jutni. Mikor bebiztosítottuk magunkat, beléphettünk a szentélybe.


Szép, jól szervezett és tiszta konyha, ez számomra is azért megnyugtató, itt eszem naponta. Bár szó mi szó, találtam már tiszta tányér szélén kicsi odaszáradt maradékot, rögtön le is szedettem, meg egyszer a saláták között volt a kaliforniai paprikán némi penész-szerűség, ezt is levitettem. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, mint tudjuk.


A szempontok, amit figyelnünk kellett a tisztaság mellet a hűtők, hűtőkamrák állapota, az általános tisztaság, a lámpabúrák épsége, a tűzoltókészülékek megléte és szavatossága, egészségügyi könyvek, használnak-e gumikesztyűt, le vannak-e takarva a kész ételek, van-e szúnyogháló.


 Aztán ami érdekes volt, hogy a munkakéseket egy faliszekrénybe teszik, ami ultraibolya (vagymi) sugárral fertőtleníti őket. 
Erről eszembe jutott, amikor Balin voltunk a Keszivel, és egy későn érkező csoportnak beszálltunk a vacsora készítésbe a szállodában. Mi is vendégek voltunk, de mivel a tesóm csopija érkezett, a személyzet meg már nagyrészt hazament, így beszálltunk segíteni. Na, ott is volt egy fali késtartó, az ugyan nem fertőtlenített, de cserébe elég leharcoltak és némileg szutykosak is voltak azok a kések! Mondtam is, hogy itt se járt még az ÁNTSZ!


Csak apróbb hiányosságokat találtunk, ez pár napon belül újra megnézem majd.


Sokkal érdekesebb volt az az étterem, ami Alanyában van. Egyrészt úgy el van dugva, én biztos nem találnék oda még egyszer, pedig híresen jól tájékozódom. Aztán meg meglepően pici a konyhája, el nem tudom képzelni, hogyan bírnak innen 400 !!!! vendéget kiszolgálni! pedig ennyi a kapacitásuk, mindezt 3 konyhai emberrel és 4-5 pincérrel. Nem láttam kielégítő mennyiségű hűtőt, meg hírét se a nagykonyha biztonsági intézkedéseit, Koszos nem volt, bár Gülsen szerint ez sok munkájába és nem kevés veszekedésbe  került neki. Tényleg csoda, hogy nem történik semmilyen fertőzés.
Csinálnak élelmiszermintát, de valahogy mindig történik vele valami, véletlenül elmosogatta a személyzet, megette a cica, vagy ilyesmi. Most se volt elegendő mennyiség, már nem tudom, mi volt a kifogás. Mindenesetre a cápamosolyú főnök meg nyugtatott, hogy minden rendben. És a kaja meg jó, arra nincs panasz!


Még egy helyen megálltunk, ez egy régi karavánszeráj, ahol a tevekaravánok megpihentek. Most meg olyasmi zajlik, mint nálunk a folklóros vacsora, vacsora nélkül. hastánc, késdobáló, amivel régen az utazókat szórakoztatta Leila, az arab démon.


A kajára tényleg nem lehet panasz, bár gyanúm szerint ez a "török" kaja is egy kicsit a turisták szája ízére van szabva. Meg a svédasztal amúgy is olyan, hogy a népek, hogy megpakolják a tányérjukat mindenféle nem is összeillő cuccal, néha úgy néz ki az egész, mint a hányás. Bocs.


A kollégákkal még betértünk enni egy helyes kertvendéglőbe, mielőtt hazadobtak volna a saját kis fagyasztószekrényembe. Üldögéltünk a finom, meleg napocskán, és akkor láttam, hogyan is esznek a törökök! Jött egy csomó pici tányér, tunkolni valókkal, salátákkal, a fincsi lapos török kenyérrel. Mindenki tört a kenyérből, megkentük vajjal, aztán nyúlkáltunk a salátába, meg a joghurtos cuccokba. És végre ayrant is ittam, annyira szeretem! Főételnek a pasik bárányszerűséget ettek, mi Gülsennel olyan sajtos pizza-félét. meg még friss salit. Fantasztikus volt. Ehhez képest a csumi a szállodában tényleg unalmas, bár nagyjából ugyanazokkal az alapanyagokkal dolgoznak.


De hát a könyvek is ugyanabból a betűkészletből dolgoznak, csak nem mindegy, hogy a végeredmény egy ponyva lesz, vagy a Háború és béke, ugye!

Képeket sajnos nem enged feltenni a török szerver, pedig csináltam, nem is keveset, ígérem, bepótolom, amint lehet!