2012-04-03 Emberi dolgok

Vasárnap elbúcsúztunk Elenától és Francescótól, a két olasz kollégánk tovavitorlázik, kezdődik a száműzetésük Szardínián, szintén a cég színeiben.

Ez okból Nikolai-jal átautókáztunk a messzi Sidébe, ahol ez a klassz szálloda van, Elena helyét az a kisleány veszi át, aki pár napig az én szárnyaim alatt tanult be. Jó pofa volt, én csak egy héttel előbb érkeztem!

Szóval, élveztük a szép büfét (megjegyzem, én már csak csipegettem, kénytelen voltam fél hétkor lerohanni a saját vacsizómba és befalni néhány tonna pizza-szerűséget, mert majd éhen haltam), viszont itt volt mennyei pucolt gyümölcs is, ananász, alma, körte, gránátalma, meg ilyenek.

És még ihattam egy pohár bort is! Mert nemcsak a disznóhúsról kell itt jó muzulmán módjára lemondani, de nagyrészt az alkoholról is. Ölég drága! Azért néha bevásárolok a kispiszkosban, a sör még megfizethető és nagyon jól esik este.

No, beszélgettünk, és előkerültek a sztorik ám!

Niko azt mesélte, hogy kirúgatta az egyik pincért a hotelből, mert zaklatta az egyik vendéget. Erre felhördültek a többiek, hogy mémá? Vannak élemedett asszonyságok, akik pont emiatt jönnek évente, akár többször is Törökországba. Kifejezetten tesztoszteron-kúrára.

Én is elmeséltem az aznapi esetemet két orosz-származású banyával, akik valamilyen meghatározhatatlan okból a mi buszunkba szálltak és jól kiborították szegény Gökcant, az aspendosi kiránduláson. Az volt a bajuk, hogy nem értettek semmit (?), meg hogy nem is ez a kirándulás volt az ő programjukban, és nem mentek be a színházba.

Hosszas fejtörés után rájöttem, hogy nem is velünk, a mi cégünkkel utaznak, egy másik német iroda hozta ide őket, de sokat nem érthettek a dolgokból, mert még a magyarázat után sem fogták föl a helyzetet!

Aztán küzdünk a napi kis nyűgeinkkel, betegségek, lábtörés, mentő, mér ilyen szobát kaptam, befele néz és hangos este a zene, illetve miért nem befelé néz, miért kifelé??

Megfigyeltem egy aljas kis trükköt is. Azok, akik nem mennek el a két napos kirándulásra Pamukkaléba, és van pofájuk kiköltözni egy olcsóbb helyre (138 €-t kérnek egy éjszakára, ha itt maradnak), szóval amikor visszajönnek, azzal kell szembesüljenek, hogy a LÉTEZŐ LEGROSSZABB szobákat kapják, ami az útra néz, vagyis nemhogy tengert nem lát, de hallgathatja a forgalmat.

Ez most már kétszer fordult elő, némi tendenciát vélek felfedezni emögött!

Múltkor egy csopi magából kikelve ért vissza a pamukkaléi kirándulásról, hogy az idegenvezető hogy megalázta őket, micsoda dolog így beszélni, meg minden. Az ok, amiért így nyilvánult meg a kolléga az az volt, hogy azt a csoportot kapta, egy egész busznyit, akik semmit nem vásároltak, sem a programok közül, sem a kötelező arany-, bőr illetve szőnyegáruházban. Vagyis szegény gyerek semmi jutalékot nem kapott. 

Mindenesetre akkor sem szabad így beszélni, elképzelem, ha én így letorkolnám a Pestre látogató németeket, hogy mi a faxért nem bírnak már a Herendi boltban alaposan bevásárolni, mi????

A jó hír: meglett a csavargó hold! Most itt látom, de eddig esküszöm, híre sem volt! Hát még hamva!