2012-03-16 Az első napom

Hideg van! Jeges szél fúj, így aztán a napocska sem bír annyi meleget adni, hogy jól érezzem magam.

De ez nem veszi el a kedvemet, hogy csodáljam a vidéket, meg ami van körülöttem! Mert hogy az nagyon szépséges, előttem a tenger (bár nincs értékelhető apály-dagály, szóval ez igazából csak egy pocsolya), mögöttem a Taurus, amin még hó van!! (Majd megnézem, pontosan milyen magas is).

A növényzet meg olyan félsivatagi, a szálloda kertjében van néhány kókadt banánfa, szerintem elfagyhattak, akad néhány kócos pálma is, a domboldalak eléggé zöldek, de azért alapjában véve nagyon köves, kopár a talaj.

Ezen a vidéken játszódik az ókori történelem, itt kószált Odüsszeusz, meg a bibliai történet jó része, az embernek elakad a lélegzete, hogy ők is ezt láthatták! Leszámítva persze a szállodasort, meg a török bazárokat, meg a fura autópályát, amit folyton megszakítanak a közlekedési lámpák. De a hegyek feltehetőleg nem változtak, sőt a dombok sem.

Délután lementem a tengerpartra, gyűjtöttem kavicsokat, és ezen gondolkoztam: lehet, hogy a görög harcosok szabadidejükben ezzel dobálóztak? Ebből építettek házakat? Milyen lehetett akkoriban ez a vidék? Biztos sokkal zöldebb volt akkoriban, de a sok csillag fölöttem biztos ugyanaz, ugye?

Az első nap minden új helyen nagyon izgalmas, egy csomó új arc, név, amit persze elsőre nem is hallok, de pláne nem értek, hozzá még a törökök majd’ egyforma arca… Bár, én már elég öreg vagyok, hogy ne szégyelljek visszakérdezni, „ne haragudjon, mit is mondott, hogy hívják?” És meg is mondják, ekkor természetesen már erősen figyelek.

 Ebben a szakmában meg aztán egy csomószor nincs is szükség, hogy az ember nevekre emlékezzen, elég, ha egy óra alatt bemérjük a negyven arcot a buszban, a városnézés végére meg már látjuk, ha hiányzik valaki a helyéről.

Itt viszont meg kell jegyezni jó párat.

Mentorom Nikolaj, egy feltehetőleg orosz származású német srác, akinek a gondjaira bíztak az első három napra. Ma az ő árnyéka voltam, délelőtt megnéztük azt az info-előadást, ahol a vendégek a pót-programokat megvehetik, kapnak egy tonna egyéb tudnivalót, sok kis történetet, alapjában egy nagyon jól felépített eladási stratégiát láttunk. Kíváncsi leszek, a huszadik alkalommal is ilyen szórakoztató lesz-e?

Délután Nikolajjal átnéztük a papírmunkát, feladatokat, azt kell mondjam, ha át tudom tekinteni a most rám zúdult adatmennyiséget, nem fogok belepusztulni a munkába!

Holnap megnézem az egyik kirándulást, Aspendost, ahol az egyik legépebben maradt ókori amfiteátrum áll, aztán még egy hajókirándulást és Alanyát, megkapom az autómat, telefont, átköltözöm abba a szállodába, ahol tanyázni fogok, és indul a móka.

Az utasok nem kevésbé undokok és kiállhatatlanok, mint tavaly a hajón, úgyhogy jól fogok szórakozni!!!

Csak ne lenne ilyen hideg! Olyan árva a külső medence, el tudom képzelni, milyen élet van itt nyáron.

Viszont nyaralni nem szívesen jönnék ilyen helyre, megölne az unalom, ha nem mászkálhatnék. Akkor meg minek ennyi pénzt kiadni egy „luxusszállóra”, nem?