2012-02-26 Idegenvezetők világnapja

Medzay Anikó (áldassék a neve!) kérésére idén bevállaltam én is egy sétát ezen a jeles napon.

Arra a gondolatra jutottunk, hogy valami újat kínálunk a nagyérdeműnek a zsidó-témában. Összeállt a terv, Anikó, a kedves lefixálta nekem a látogatásokat, a partnereket, aztán csapjunk bele!

Napokig ezzel álmodtam, mondatok kavarogtak az agyamban, lejátszottam az egészet fejben, láttam magam, amint elsütöm kis poénkáimat úgy 30-50 fős tömegnek.

Aztán fél órával a kezdés előtt megláttam a gyülekező tömeget, ami csak nőttön nőtt, kissé megrémültem! Hogy fogok ennyi embernek az utcán ordibálni?

Betereltük a népet a MILEVbe, a Goldmark terembe, ahova esküszöm, alig fértek be!! A lányok nagyon segítőkészek voltak, de beláttuk, hogy az eredeti tervet nem fogjuk tudni tartani, és kis csoportokban nem lehet bemutatni a házat, úgyhogy az én fél órás expozém után levetítettünk két filmet. 

Kalkulációnk szerint ott a teremben úgy háromszázan lehettek, amikor azután elindultunk a sétára, sokan megriadtak, már nem tartottak velünk. Így is, a végéig, ami a Zsidó Egyetemen mintegy három és fél óra múlva következett be, még mindig vagy 150 ember volt velem!!!!

Megálltunk a Ráchel flódnijánál a Wesselényi utcában, aztán a Kazinczy utcában a mikvénél.

Ahogy vonulásztunk az utcákon, néha megállt a forgalom!

A Klauzál tér után tisztelettel adóztunk Seress Rezsőnek a Dob utcai ház előtt, ahol lakott, amikor kijött egy hölgy, és kedvesen beinvitált bennünket a lépcsőházba, de ezt az ismeretséget megtartottam egy szűkebb körnek, a kollégáknak későbbre. Majd az Akácfa utcában is megálltunk a Kispipa előtt, ahol esténként játszott. Ide se mentünk be, ekkora tömeggel nem lett volna ildomos!

A Dohány utcában a Continental Zara Hotel is komolyan vette az eseményt, betódultunk és három csoportban teljes háznézést tartottak nekünk. Én addig a tetőteraszon, ahol eddig még nem jártam, kicsit kifújtam magam.

Az utolsó állomásunk a Zsidó Egyetem volt, ahol szintén vártak bennünket, átvették a stafétát és egy autentikus vezető,  dr. Róbert Péter bemutatta az intézményt, az ott folyó munkát, híres tanárokat, professzorokat és diákokat, meg elmesélte nekünk a vallás és a zsidó hagyományok nagy részét, amit én már ugyan elmeséltem, de így legalább megerősítést nyert, amiket mondtam.

Nem mondom, a végére jól elfáradtam, teljesen elment a hangom, de valami nagyon nagy megelégedettség töltött el! Soha nem beszéltem még 300 ember előtt! És ha meggondoljuk, hogy tizenévesen még az osztály előtt is alig mertem megszólalni…