2012-03-17 Kirándulunk

Bár még nem Aspendosba, az holnap jön, de a mai se volt rossz!

Számomra az jelentette a nagy örömöt, hogy alábbhagyott a jeges szél, így a napocska is végre érvényre jutathatta melegítő sugarait. Kellemes, igazi tavasz lett hirtelen.

Hassan1 jött értem reggel, (azért egy, mert csak a mai napon még kettőt megismertem, és valahogy csak meg kell különböztetni őket).

 Átautóztunk a tíz percnyire lévő Jasmin hotelbe, onnan indult a túra. Ez az egyike a háromnegyed napos kirándulásoknak, amire be lehet fizetni.

Nemcsak az eseményekre voltam kíváncsi, hanem arra is, hogyan dolgozik egy török kolléga. Eddig a külföldiekkel nem sok jó tapasztalatot szereztem, szerénytelenség nélkül, azt, amit mi, pestiek tudunk és nyújtunk, azt kevesen csinálják utánunk! Hát, Hasszán se rombolta le az eddigi előítéleteimet, bár nagyon vicces volt, amit csinált azt nagyon jól csinálta, de azért nem jön a közelünkbe. Igaz, a mai kirándulás nem okozott mélyen ható változásokat a történelmi és kulturális szintünkön. De a maga nemében jó volt.

Az első megálló egy S betűs falu volt mintegy 248 lakossal. Mindenféle óriási attrakció hiányzott, egy kis roggyant falu és az ő lakói, akik kitették a kis kézimunkájukat, házi gránátalma-szörpjüket, teát és gyümölcsöt árultak. 

Mintha Inárcsra térnénk be egy kis bennszülött-nézésre! Mulatságos, de a három busszal majdnem több turista érkezett, mint ahány lakosa a településnek van! Az se volt semmi, ahogy a buszok a szűk utcákon manővereztek!

Nagyon szépek a virágzó gyümölcsfák, érik a narancs, és lefotóztam az összes kiskölyköt.

A második stop Manavgat város mecsetjénél volt. Cipőt le, megnéztük az 5 millió euróért öt éve épült büszkeséget.

Innen pár percre folyik a város névadója, a Manavgat folyó, ami a Taurusból hozza a friss, olvadt hólét. Tiszta, gyors és hideg. Följebb épült egy hatalmas gát, amivel szabályozzák a vízmennyiséget, áramot termelnek, és folyamatosan biztosított az ivó- és öntözővíz. Annyira, hogy sokáig innen vitték Izraelbe is.

Na, ezen a folyón hajókáztunk lefele a tenger irányába majd egy órát. Háttérben a havas csúcsokkal, (2800m a legmagasabb pont), hajóépítő üzemek, pisztráng-telepek, friss levegő, napocska, buli, fanta!

Kicsivel a torkolat előtt, ahol a folyó meglepő módon párhuzamosan folyik a tengerrel (folyók ilyet maguktól nem csinálnak), a hosszú homokpadon kikötöttünk egy rozogának tűnő stégnél, és egy órácska szabadidőt kapott a nép. 

Ez alatt sétálhattak a tengerparton, a bátrabbak mezítláb be is hatoltak, vagy meglátogatták a sátrak kínálatát. Sült lepény, frissen préselt gránátalmalé, vagy textilia minden színben és formában, sőt egy „Beach Café”-t találtam. 

Addig a mi három hajónknak megsült a pisztráng, vagy a kikirikí a rácson, rizzsel és salátával, meg Efes sörrel- ez képezte az ebédet.

Végül is elégedett és jóllakott három busznyi német tért vissza a szállodájába.

Én hasonlóképpen az enyémbe. Holnap Aspendos, görögök, de tényleg.

A szobámba érve meg ez várt: