2012-03-27 A  törökök ellopták a holdat!

Csak ma tűnt fel, hogy mióta itt vagyok, nem láttam a holdat! Csillagokkal teli van az ég, a Nap is rendben feljön minden nap, de a holdacska hiányzik. Tény, hogy este már nem nagyon dugom ki a fejen a szobámból, a naplementét se bámultam még meg, de az erkélyem kelet-délkeleti irányba néz, csak kellett volna látnom! Hol lehet?

Most már rendesen beindult itt az élet, egyszerre vagy három csoportom van, ma történt meg az, hogy elveszettem a fonalat. Ki mikor jött, mit csinál, hova megy, mikor mi van…?

Mi vaan?

Csináltam magamnak egy hevenyészett naptárt és kiragasztottam a tükörre ide magam elé, hogy legalább a napok múlását, meg az adott napra való teendőimet átlássam.

Meg esett az első balhé is. Tegnap tért vissza az egyik csapat Pamukkaléból, ahol a csodás fehér sóteraszok vanak, olyasmi, mint Egerszalók, csak nagyobb és régebbi. Két napra kirándulnak oda a népek, addig innen kicsekkolnak, másnap visszajönnek.

És most értettem meg az egész rendszert is, hogyan működik!

Valami iszonyatosan olcsón kapják az alapszolgáltatásokat, amiben bennefoglaltatik a repülő, a transzfer, a 4-5 csillagos szálloda félpanzióval, a pamukkalei kirándulás, sőt még Alanya is. 

Az első éjszaka után mindenki részt vesz egy másfél órás információs előadáson, ami egyébként nagyon szórakoztató, elmesélik profi előadók a koncepciót, képeken bemutatják a kirándulásokat, és hogy még milyen szolgáltatásokat lehet venni. 

Most ugyanis előszezon van, a tenger még most március végén is nagyon hideg, nem igazi nyaralás ez. Ilyenkor kell kirándulni, megnézni az ókori emlékeket, bazárba menni Antalyába, aki itt marad, az gyakran unatkozik. Az előadás után befizet mindenki a csomagra, amit kiválaszt, és ekkor a török idegenvezetők átvariálják a buszokat, hogy a csapatok egyformán mozogjanak. Van aki semmire nem fizet be, ők a páriák. De nem ússzák meg a kötelező szőnyeg-, arany- és bőrüzlet-látogatást, csak ők koncentráltan kapják a pamukkalei kirándulás alatt. Aki más kiránduláson is részt vesz, annak annyival jobb, hogy nem egy

napra esik az obligát bemutatók sora. De kibújni nem lehet alóla.

Na, egy erfurti, keleti csapat megtagadta a játékban való részvételt, öt perc múlva kifordultak a boltokból. A fiatal idegenvezető srác ezt nagyon nehezményezte, mitöbb, szóvá is tette.

 Biztos, hogy ő is kap jutalékot, és most természetesen esélye sem volt semmire. Viszont nagyon megalázó megjegyzéseket tett szegény németekre, akik vérig sértve érezték magukat. Ahogy kiszálltak a buszból, csőstül jöttek hozzám panaszkodni, némelyiknek tényleg vörös volt a feje. És persze, hogy ilyenkor van köztük egy újságíró is!

Sokat nem tehettem az érdekükben, megnyugtattam őket és elnézést kértem. Majd jól megírtam a jelentésemet a cég felé.

Igen, hát ez egy kereskedő nép, ezt soha sem tagadták, elég csak bemenni egy boltba, vagy a bazárba, addig nyaggatnak, járnak a sarkadban, amíg végül veszel valamit, amire nem is vágytál! Hát még ha vágytál is arra a darabra!

Tegnap nekem is akadt egy szabad délelőttöm, elfurikáztam a közeli bazárba, ami inkább egy fedetlen pláza, szép üzletekkel, díszkő burkolattal, sok bolttal. Némelyik nem is olyan kicsi.

Csak körül akartam nézni, de ha mindenütt elfogadom, két hektoliter teát és/vagy kávét kellett volna magamba döntenem, és a teljes jövedelmemet cuccokba ölhettem volna.

Persze nem tettem, de érdekes volt egy kicsit ődöngeni. Mindenhol óriási kedvezményt kaptam volna, én voltam az első vásárló. Mindenhol!!!

Azt nem ígérem, hogy semmit nem fogok venni, isteni másolatok vannak, táskák, cipők.

De én a látványt, meg ezt az alkudozós játékot is szeretem. De a 

legeslegjobban a fűszerbazárt szeretném látni, Isztambulban is mindig ott kódorogtam. Legközelebb viszont csak Antalyában van ilyen, az meg messze van.

De elmegyek esküszöm, ki nem hagyom!