2012-04-15 A török gulyás

Elég régen nem jelentkeztem, részben a lustaságomnak köszönhetően, részben pedig, hogy nem történt semmi igazán eget rengető dolog. Hálistennek.

Persze nem igaz, hogy semmi nem történt, sokat tanultam, tapasztaltam közben. Vendégek jöttek, mentek nagy tömegekben, nagy részt elégedetten távoztak, alig fordul elő komoly panasz.

Lett sok barátom, ha azt veszsük, hogy lassan megismertem a kollégáimat, a török idegenvezetőket, a szürke masszából kiváltak arcok, egyéniségek, sőt, néha már nevek is. Bevallom, a török nevekkel van egy kis bajom, egyszerűen megjegyezhetetlenek számomra! Gülümsen, Gökcan, Gülsan, Atabey, Erdan, és a többi, tényleg nem könnyű. Mennyivel könnyebb nekik! Belőlem csak egy van, és az is Éva! Hehe.

Megtudtam, hogy idegenvezetőnek lenni itt egy nagyra becsült szakma, nagyon képzettek, van külön főiskolai képzésük is, aki meg csak a tanfolyamot végzi el, az is 8 hónapig tanul, nagyon intenzíven. Nemcsak a szokásos építészet, művészettörténet, de mélyen belemennek a régészetbe, az ókor-tudományba, Biblia, középkori történelem, vallástudomány, ki tudja mi még. Végül is itt zajlott a görög-római ókor nagy része, itt kóborolt Paulus, erre vívták a trójai csatát, aztán a szeldzsukok, a keresztes hadjáratok, hettiták.

Nagy kár, hogy az utasok nagy részét ez nem érdekli, legalábbis a mieinket nem annyira. Én bele tudnék merülni.

Yilmaz, az én partnerem itt a szállodában is nagyon művelt, nem is értem, miért csak ezt az egészen primitív melót csinálja, amit. Ő nem utazik a csoportokkal, minden nap a hajókázást csinálja, meg itt ücsörög velem délutánonként a hallban. Este meg elkíséri a buszokat a gálára. Valamelyik este, amikor nem kellett mennie, kint ültünk a teraszon és a Koránról, meg a vallásokról mesélt, egész helyes kis előadást rittyentett nekem. Szerinte az iszlám sokkal megbízhatóbb forrás, mint a Biblia, mert amit akkor, Mohamed korában leírtak, azt arabul tették, azóta is ez a vallás nyelve, tehát nem kellett ide-oda fordítani és újraértelmezni az egészet, mint a Bibliát.

És hogy Mohamed azt mondta, hogy egy férfinak nem lehet több  mint 4 felesége, vagyis behatárolta a mennyiséget, mert előtte a pasik megkívánták a nőt és magukhoz ragadták, esetleg egyet-kettőt eltettek láb alól. Na jó, nem is. Viszont a négyért teljes felelősséget kellett vállalnia, anyagilag és szexuálisan is képesnek kellett rá legyen, hogy mindenki jól járjon. Ja, és a már meglevőknek bele kellett egyezniük, hogy új jött a házhoz. Viszont a fő feleség gyerekei számítottak igazán. A szultán palotájában is nagy becsületük volt a nőknek, a szultán leánya már szultánnak születik (szultána), a fiúból csak akkor lesz az, ha megörökli a trónt. Vagy valahogy így.

Nagyon megörülnek, amikor elmondom, hogy Macaristanból jövök, természetesen testvérnépek vagyunk, de nem csak azon a populista szinten magyarázzák ezt, hanem egész komoly nyelvészeti és turkológiai fejtegetésekbe bocsátkoztak. Meg persze Szulejmán és Mohács, Esztergom is fogalom (Egerről nem hallottak, szerintem ez csak Gárdonyi miatt lett igazán köztudott, nálunk).

És most egy megrázó hírt kell közölnöm, kedves kollégáim! 

A gulyás nem is magyar találmány! 

Kapaszkodjatok meg, itt úgy tudják, hogy Bécs ostromakor (1683) a katonáknak nagy kondérban főzték a kaját, ami gul as, vagyis a katonák eledele volt!! Na erre varrjunk gombot!

Izgalmas dolog hazainak hitt dolgok eredetére itt rácsodálkozni. Például most, hogy kicsit már jobban telik a szálloda, több egyéni vendég is van, színesedett a vacsora kínálat is. Például van egy bácsi egy kemencével, előtte pedig készül a rétes!!! Na nem a mienk, de a tészta, a technika ugyanaz, csak nem ugyanúgy tölti és tekeri, mint a miénket. És nem édes, van túró, de zöldségekkel, húsos, csak zöldséges valami szósszal. Finom. Szóval a rétest is nekik köszönhetjük. Akkor még nem szóltunk a paprikáról meg a töltött paprikáról!

Ami a kollégákkal kapcsolatban számomra érthetetlen, az néha a viselkedésük. Rettentően büszkék és rátartiak. És ennek sokszor hangot is adnak, gyakran azonban olyan sértő módon, hogy kinyílik a bicska a zsebemben. Mikor először hallottam a német vendégeket erre panaszkodni, először nem is akartam elhinni! Ezek a helyes, okos, képzett emberek, így beszélnének?

Aztán amikor fültanúja lettem, pont ma, akkor viszont nem értettem. Én képtelen lennék ilyen arrogánsan, sértő szavakat a vendég fejéhez vágni!

Az egyik esetben Hülya, aki egyébként egy nagyon helyes lány, sértődötten visszaadta a borravalós borítékot, mikor a vendégek felhívták a figyelmét, hogy a borítékot a sofőrnek és neki közösen szánták! De olyan is volt, hogy az egyik srác kikérte magának, hogy ő nem koldus, hogy aprópénzt adjanak neki!

Vagy hangosan megjegyzéseket tett a buszban, hogy mit képzel a kedves vendég, semmi nem vásároltak a bőrüzletben, nem vettek plusz kirándulásokat, semmit nem vettek, csak idejönnek és kihasználják az ő országát.

Ti el tudtok képzelni ilyen modort nálunk?

Egyébként az egyik elmondta nekem, hogy őt igazából nem érdeklik a vendégek, csakis a pénz. 

Először csak gyanítottam, de most már biztos vagyok benne, hogy aki a vendégek közül nem vesz kirándulást, nem vásárol aranyat vagy bőrt, az bizony a legrosszabb, utcára néző szobákat kapja, mikor visszajön Pamukkaléből!

Nem mondom, néha igazuk van, bunkó tud lenni az utas is, de én, mint szolgáltató, akkor sem engedhetek meg magamnak ilyen tónust. Engem ez nagyon megrázott, amikor szóvá tettem az irodában, vagy az egyik török fejesnek, nem is értették, miről beszélek, hallgatólagosan igazat adtak az idegenvezetőknek!

A másik jó hír, hogy már csak tíz nap van hátra a száműzetésből. Egyben rossz is ez a hír, mire megismertem mindent, kiismerem magam a nevek, arcok, folyamatok kavalkádjában, már vége is.

A legrosszabb azonban,- be se merem vallani!- még NEM VOLTAM SHOPPINGOLNI!!!