Nagyon tikkasztó augusztus vége van. Ilyet emberemlékezet óta nem láttunk, hogy augusztus huszadika után nem kezd hűvösödni. Sőt, amit elszalasztottunk a nyáron, a jó kis kánikula most besűrűsödött az iskola szünet utolsó hetére.
Most három napig egy nagy konferencia hölgyprogramját csináltuk hárman. Csak a hölgyek százhúszan vannak, amíg mi róttuk köreinket a városban meg a Dunakanyarban, az okos férjek tanácskoztak az Intercontinentalban.
Imádom az ilyen kellemes közönséget, tudós férjek mellé értelmes feleségek járnak, így élvezet volt velük dolgozni. D. mondta vala, hogy a színész is akkor adja a legjobbat, amikor jó a közönség. Na, ez most ennek a tipikus esete volt!
Kibuggyant belőlem az összes létező sztori, amit valaha olvastam, sőt még azon túl is, nagyon élvezték a hölgyek.
ma volt egy olasz/horvát prof is a csapatban (velünk tartott a konferencia helyett) és óva intett, hogy ne erőltessem túl a hangomat. Igaza volt, de ha beindulok, nem tudom kevésbé lelkesen csinálni, és bizony nálam voltak a legtöbbet, fullon volt a busz, 48 fővel!!
(Eddig soha nem gondoltam, hogy ilyen problémával küzdenek a tanárok is, pedig hát, aki folyton beszél, meg erőlteti a hangját, az szembe kell, hogy nézzen ezzel).
Nagyon szomorúak voltak, hogy el kellett búcsúznunk, holnap már nem leszek velük, mert indul az új munka.
Megyek a Dunára!!!
Oly régen vágytam már rá, hogy kipróbáljam a dunai hajózást egy ilyen nagy szállodahajón. most átveszem a Moncsi helyét az Arosán 4 hétre.
Ami azt illeti, mennem is kell csomagolni, de még elképzelésem sincs, mit, mennyit, hogyan, mibe.
Szerencsére azért minden nyolcadik napon felbukkanok Budapesten, így ha pótlásra szorulok, valaki csak megszán!
Nem ígérem, hogy minden nap, de igyekszem hűen beszámolni, mi történik a hajón, milyenek az utasok, merre járunk, főleg ha történik valami izgalmas.
Hát, a közeli viszont látásra, földi patkányból átvedlek vízi patkánnyá!!
